Nos azon a kb. 3 számon kívül, amit a rádió is játszik tőlük, nem ismertem többet, és a zenekarról se tudok sajnos semmit. De úgy voltam vele, hogy szívesen kimennék egy kicsit valahova, és hanyagolnám a szobában gép előtt poshadást, szóval... why not? Lets go!
Élőben mindig sokkal jobbak a zenekarok, mint a stúdiófelvételeken. A Szabó Balázs bandájára ez sokszorosan igaz... Elképesztő, hogy mennyi energia van ebben a Balázsban. Azon kaptam magam egy idő után, hogy egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem, mert árad belőle valami olyan energia... hogy wow. Annyi kiderült, hogy minimum 3 hangszeren játszik, és mikor elővette a hegedűt, akkor szellemült csak át igazán, már-már őrült módon tudta neki húzni. És ezt az őrültet tessék a lehető legpozitívabban érteni.
A nagybőgős kolléga ugyanilyen pozitív nyomot hagyott, érdekes volt figyelni a kettejük közti apró rezdüléseket a koncert alatt. Na meg azt, hogy amennyire én láttam végig mezítláb volt a koncert alatt. Vicces volt, de ugyanakkor... aranyos (?) is.
De természetesen az egész zenekar együtt volt teljesen egész, a basszussal, a másik gitárral és a dobbal együtt. Akkor voltak igazán szuperek, mikor senki sem énekelt, és csak a hangszerek hallatszottak a maguk kaotikus egyvelegével kitöltve az egész teret. Kaotikus, de teljesen tökéletes egyveleg volt ez.
Persze megérte megfigyelni a lötyögő tömeget is. Érdekes módon a 90% a 30 fölötti korosztályból került ki. Azt hittem több lesz a 20-as évjárat. Persze nem volt ez baj, megnyugodtam, hogy még én is lehetek ugyanígy elememben 30-40 évesen is. Bár az is feltűnt, hogy ezek az emberek valahogy újraélik a fiatalságukat az okostelefonok és a közösségi média megjelenésével.
A hosszú szőke hajú nő például végig tombolta a koncertet, úgy viselkedett, mint egy 18-20 éves, és a koncert kellős közepén előszedte a telefonját és messenger-en mutogatta a barátnőinek, hogy valaki mit írt neki. Mondjuk 4-5 fős társaság néha kicsit felhúzott, mikor a vakus telefonjaikkal ész nélkül elkezdtek hadonászni, just for fun. Úgy éreztem magam pár másodpercig, mint akinek behúztak, mert csillagokat láttam.
Na meg ott volt piros pólós pasi, aki a partvonalról leste a prédát, és mikor már elég sört legurított bedobta magát a mélyvízbe és megpróbálta felszedni a hosszú szőke hajú nőt. Utóbbi köszönte, nem kért belőle. Aztán a férfi bentebb merészkedett a hullámok közé. Bunkó módon meg is jegyeztem ismerősömnek, hogy biztos kinézett 2-3 csajt és most sorra bepróbálkozik. De úgy fél óra múlva visszatért lötyögni a radiátor mellé. Egyedül. #sad
Ja és a férfitársaság mögöttünk... Tudjátok mikor próbáltok viccesek lenni, és kicsit viccelődni a színpadon lévők kárára, de pont csak annyira hangosan, hogy 2 méteres körzeten kívül más ne hallja. Nem baj, én helyettük is cikinek éreztem a helyzetet.
Visszatérve Balázsékra, őket mindenképpen látnotok kell élőben, akkor is, ha hozzám hasonlóan alig tudtok róluk valamit, illetve alig hallottátok néhány számukat. Nagyon megérte, és ha mégegyszer lesz lehetőségem őket élőben megnézni, akkor mindenképp megteszem. Hiába, hogy egy kis helyen voltunk a terem tele volt, és a hangulat is teljesen rendben volt. A banda pedig az elejétől a végéig ugyanolyan lendülettel zenélt. Látszott rajtuk, főleg a Balázson, hogy a zene neki mennyire sokat jelent, imádja csinálni, és ez az egyik szenvedélye. Ezt remekül átadta.
Ne feledjétek, menjetek el a koncertjükre! Legalább egyszer...
